Koverizáltság – Cooler Than Me

A minap futottam bele egy coverbe, ha nem érted, majd megérted mi is az, ami egy jónak vélt számot tett még jobbá az új csomagolásában, ahogy az már csak lenni szokott. Persze ez sem mindig törvényszerű, mármint, hogy a feldolgozott legyőzi az eredetit, a tanítvány mesterét meg ilyenek, viszont volt van és lesz is rá példa mégmég úgy gondolom. Az is biztos, hogy a szarból való vár felépítési modell, amit felemlegetnek sokszor ilyen esetben, az itt nem játszik, mivel Mike Posner Cooler Than Me száma pontosan 1 évvel ezelőtti nyárklasszikusnak számított, de a cover hallattán van rá sansz, hogy ez megismétlődik most is, csak kicsit másképp. Shh, see.

A népszerűségre visszatérve még picit, az nem minden, az nem egyenlő a minőséggel. Most nem mondok példát, mindenki gondoljon egyre, nem tart tovább három másodpercnél, amikor is egy cover version bizony leénekli a színpadról az originalt. Ha megvan, akkor ezt tegyük félre, mert itt szó sincs ilyenről, az eredeti is slágeres, ahogy azt pedig befülelhetitek, az átdolgozottról nem is beszélve. Azonban a Járai Márk által átdolgozott Cooler Than Me (km Rendbenman) csak egy a sok ilyen próbálkozás közül.  - Például idehaza az mr2-nél, külföldön a bbc-nél figyelhető meg, hogy a meginvájtolt zeneművészek más társuk akár egy más műfajbeli alkotását formálják sajátukéra, egy-egy szongig. Hogy miért is?  

Figyi, jó annak, aki feldolgozza, meg annak, akit s amit feldolgoztak. Növelheti a szám ismétlési értékét, megismerhetjük azt, mert nem minden esetben egy híres, celebtrekk az, ami koverizálva lett valamint maguk az énekesek is profitálhatnak belőle (anyagi és tetszési indexek cseperednek) jócskán. Egy elfeledett dal elsetében pedig ez az új köntösbe való varázsolás tényleg varázslatos lehet, ami a Cooler Than Me esetére nagyon igaz. Már csak azért, mert az úriember nem lett egy slágergyáros, vannak, aki szeretik rendben, de az azóta eltelt időben nem volt még egy olyanja, mint ez az egy évvel ezelőtti, legeslegeslegelső, ami tipikusan egy boom goes the dynamite pillanat volt elsőre, de még a századik visszajátszásra is.

Kijelentem tehát, azt, ami benne volt a levegőben sorokban kezdetektől, csak te nem vetted észre legfeljebb, hogy ez a szám, ebben a formában képes lesz megint egy nyárig, nyárra szólni, kitartani. Már most az utóbbi idők legjobb coverja cím jogos tulajdonosa, pedig az igazság az, hogy nem számít különösöbben hiánycikknek. Születnek azok mindig, hol jók, hol rosszak, igény is van rá a hallgatótábortól, meg funfunfun valamennyire a zenészeknek is. Fun, hiszen mások dalait vihetik fel, énekelhetik el. Persze úgy, hogy arra senki sem gondolt, sem az előadója, feltalálója, satöbbi senki, még a megszületése után.

Azt mondom, hogy akár lehetne egy külön posztnyit regélni mégmég a témáról, kivesézni, elmélyedni benne, boncolgatni miegymás, de inkább meghagyom ezt az zene ekszpertéinek, és megmaradok a hallgató szerepkörnél, aki teljesen odavissza van ezekért a próbálkozásokért, amikor valami iksz ipszilonnak hangzik a fülben, s eltér picit a megszokottól. Ziher, hogy ismertek ti is jópárat, de nekem is van egypár bézikátdolgozott, amit akármikor bármikor előveszek, ha úgy van és általában úgy van. Sokszor előbb is, mint magát az eredetit.

Ezek közül pedig jelzem sohase nem tudnék választani, kiemelni egyet, mert mindegyik más valami miatt teszi különlegessé, egyedivé azt a trekket. A végére jut eszembe, szerintem nagyon imádnivaló, hogy egy magyar képviselővel gazdagodott a koverizáltság létszáma.  Sőt külön öröm, hogy ezt nem mennyiségileg, hanem minőségileg értem, úgy írtam le komolyan. Vetekszik az eredeti jóságával, ügyesen-okosan lesz lájti zene, sokkal filgúdabbá is válik a fülemben, mint a keményebb eredeti. Nagyon pacek nagyon, még ilyet még több ilyet, emberek.

Kategória:Zene, átdolgozás, cover, zene