Ekszit

Elsőre még a vége címet adtam neki, mármint a karcnak, de aztán úgy voltam vele, hogy az azért túl száni lenne. Egyszerűen nagyon pesszimista annak a fülcsengése, azt mondom. Ilyen öngyigyöngyi fajta, amikor tényleg forognak a kockák előtted, míg a kijáratnak van más aspektusa is, na. Pölö ott az irány (bal-jobb-közép, visszaút zéró) az nem egyenlő a véggel, sokkal inkább rejt magában lehetőséget, alkalmat a továbbra. Persze valamennyire képbe vagy mire számíthatsz, ha kinyitod és átlépsz rajta, azonban mindig kétesélyes a várható történet. Mert az addig oké, hogy kitalálsz valahonnan, ergó megtalálod a kifelevezető utat, túlélsz valamit, gondolj csak egy filmre, viszont ez sem mindig biztos siker. Nem tudhatod, mi vár az ajtó túloldalán.

Kategória:Megtörtént, Töprengés, ajtó, gyerekkor, kijárat

Bi-bip

Így még hónap nem gyűrt maga alá, mint ahogy ezt tette. Egyszerűen alig kezdtem neki, s máris éhes lettem újra. Hiába volt ily kevés 28 kreditje, mert neki ennyi is bőven elég volt; elég, arra, hogy így faképnél hagyjon az oltárnál. Nem volt igen, nem volt nem, csak lecövekeltem a rajtkövön, s esélyem sem volt felvenni a harcot ellene. Lekörözött, leköröztek nem egyszer, nem kétszer, én meg mozdulni sem bírtam. A miértre persze, most, lehetne itt csomó bizonyítványmagyarázó klisét elsütni, de az az igazság, hogy magam, magamat sem értem olykor, kvázi felesleges. Meg aztán nem is megmagyarázni kell, hanem tenni valamit – ellene- sürgősen, hogy ez a karót nyelt állapot megint ne kopogtasson be hozzám.

Kategória:Elmélkedés, Megtörtént, küzdés, prérifarkas, zuhanás

Egy ember tragédiája

Bevallom férfiasan: színikritika szűz vagyok. Cserkészbecsszó. Nem írtam én olyat soha, de soha, s még azt se tudom, hogy az milyen az. Nem láttam, nem olvastam róla egy fecnire valót se, a formai & tartalmi követelményeiről dunsztom sincs, sőt, a felépítése, a szerkezete is maga a homály előttem. De, de, mint egy, a végletekig küzdő-bízakodó ember prototípusából, most itt, sorokat kerítek arra, hogy írásban beszámoljak nektek egyről, egy olyanról, ami az utóbbi időben megvolt nekem, személyre szabottan.

Úgy hiszem, a cím már elég árulkodó. Ez, a darab, Az ember tragédiája, aminek előadásán volt szerencsém jelen lenni. És amiről itt majd szabad szájúan, jól megmondóan fogok karcolni nektek. Ami biztos, pro és kontrahegyekből nem lesz hiány, lehúzásra meg számítsatok igen, de nem csak azért jöttem, jöttem amatőr zsurnalisztát játszani. Jobban szeretnék egy általánostól a specifikus nyomvonalon haladó ánblok képet adni mindarról, ami színről-színre ment végbe a szemem előtt órákon át, s keresztül. De többet egy szót se, innen már a tragédia legyen veled!

Kategória:Kritika, Megtörtént, egy ember tragédiája, kritika, színház

Vásári

Polcok előttem, polcok mögöttem. Hogy kerültem én ide? Ide, a borsos csecsebecsék, csillogó papírmasék, és színes színkavalkádok világába. Ebbe a bermuda háromszögbe, amibe én – a hőn áhított főszereplő helyett – csak egy játékfigura lehetek? Nem több, kevesebb, egy báb(u)nál, akit pörgetnek, forgatnak, mint a búcsús a körhintát. De úgy, hogy az konstans menjen, és úgy hogy én soha ne tudjak kiszállni belőle. Nesze neked karácsony, nem is tudom már a hazafelé vezető utat. Hát mibe csöppentem, drága Jézuska? Hova jutottam, jutattál te engemet? Amikor jól tudod, hogy ez itt nem az én játszóterem. Itt bizonytalan érzések vesznek körül, ismeretlen játékokkal, meg új játszótársakkal. S így nem élet az élet.

Látok listákat, hosszúakat, megfejthetetlen kódokkal; embereket, idegbetegeket, szűni nem akaró fejviszketésekkel. Eszembe is jut, kapni jó, de adni jobb. A fejem fáj, szédülök, elegem van már a közhelyekből. Inkább felnézek az égre, csillagok-csillagok mondjátok el nekem. De egyre csak gyülekező gondfelhők arcai fogadnak. Ezek követnek engem, elkísérnek, kísértenek utamon, mindenhova. Olyan meleg lett hirtelen. Azt hiszem ruhámba vizeltem, izzadtam éppen. De ez még mind semmi, a lábaim is remegnek, a nyakam is összeszorul. Jó tanács, menni, menekülni kéne lassan; innen el, messzire. Csak lenézek, ne lenne annyira üres az a fránya kosár.

Na bumm, ma se kellett volna felkelni.

Kategória:Megtörtént, karácsony, vásárlás

Itt repül

Azt számolom, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt a fényképezőgéppel való találkozásaim számának gyakorisága. Egyre többet és többször nézek farkasszemet vele, amikor nem is igazán vagyok hívő. Akarom mondani híve, ennek a készítsünk képet alapideának. Bár a miértjét nem igazán tudom, csak azt, hogy ez is, mint sok minden más: a kiskorra vezethető vissza, és abból eredeztethető le. Hiszen, már akkor volt bennem egy csipetnyi passzivitási gén az események képekben való megörökítése ellen. Amit meg a felettem állók (öregebbek, szülők) toltak belém akarva-akaratlanul a déenesembe. De a lényeg a lényeg a lényeg, hogy semmi pozítiv nem tör fel belőlem egy ilyen készülék láttán, csakis a vegyes érzelmek, mindenkor.

Kategória:Elmélkedés, Megtörtént, fotó, grimasz, gyerekkor