Az egészséges, már-már kölcsönös bizalom az mindenkiben ott lapul legbelül – te benned, én bennem, úgy másokban, ahogy mindenkiben. Ez egy érzés, egy hozzáállás, egy viselkedés, ami velünk születik, kialakul. Van egy fejlődéstörténete, akár csak egy filmes karakternek, ha jól meg vagyon az írva és van mértéke, ami emberről emberre változó és változhat. Formálhatja az életszituációk sora, a család, a barátok meg mi egy más személyiséget befolyásoló több tényező még, de mindezek mellett azonban van ára is. Úgy gondolom, a bizalom egy olyasfajta felelősségvállalás, amit önként kell vállunkra venni, ami nem egy két emberre szól, hanem mindannyiunkra. Ennek a játékszabályait pedig mindenkinek magának kell (valakitől/mitől, valaki/mi miatt) megtanulnia, megismernie. Például a nagy bizalmatlanság sem mindig akkora indokolatlan para, de egy a másokkal szemben kialakított eltúlzó, túlzott bizalomnak is meg vannak a veszélyei (aka az ára), ahogy azt a jelenlegi alkotás, a Trust jól bemutatva jól bebizonyítja nekünk.
07/07/2011 • 22:43 0
Trust
05/16/2011 • 14:07 0
Outsourced
Alig ért véget a baaraat, de máris mennék vissza a történet elejére, oda ahol ez, a minden a kezdetét vette. Csiripeltem is róla, hogy nem akárhogyan tette fel a pontot az ire a sorozat. Úgy köszönt el, hogy el sem köszönt. Komolyan, mintha csak tegnap lett volna, ahogy az amerikai betette a lábát Indiába, és nekifogott ott a call center műdködtetésének.
12/30/2010 • 23:05 0
2010-ben a film
Én mondom, nem csupán„a” mainstream van a világon, gyerekek. A bökkenő azonban az, hogy a mozitermekbe, a legtöbb emberhez (ergó hozzátok) mégis ez jut(hat) el. Pedig akad, csurran cseppen szép számú képviselő is az insz blokkban (1 évvel ezelőtt is vót), akik ugyanúgy vászonra születtek. Arra, hogy embereket invitáljanak vörös fotelokba, arra, hogy a szórakoztatás fogalmának eleget tegyenek egy-egy játékidő erejéig.
Akár keleten, akár nyugaton, ezek a gyöngyszemek, lásd csiszolatlan gyémántok képesek sajtokat, sajtókat kiénekelni a nagyok szájából. Ők azok, akik halkan-csendben messze a nagy promo zajától, még messzebb a megfizethetetlen büdzséktől tesznek le elénk meghatározó, élményszerű képkockákat. Ne tovább, olyan snittekkel, montázsokkal tüzelnek meg minket, amelyekre a popcorn, tucatamerikain edzett filmzabáló nincs felkészülve. Meg alapból nincs is ehhez hozzászokva, na.
Persze, magam sem vitatom az Inception vagy akár a the Social Network film kendőzetlen bájait, azok mégiscsak egy szintfelé mutatnak, de az insz filmek iránt érzett/táplált gyengéd érzelmeim miatt még ők is ki tudtak esni ebből a nagymacsból. Bár nem volt nehéz, az is igaz.
De ideje is a listára térni, arra, ami miatt mindenki idekapcsolt. Előjáróban annyit, hogy ez itt 1) nem klisé, ez 2) szubjektív, tessék megemészteni. Azt meg pláne, hogy a hálivúdi filmek jelentősen hátrányban vannak. Ugyanis a lista felét sem teszik ki, van azonban helyette koreai, új-zélandi, indiai, ausztráliai és spanyol filmgyártás produktumság. Aztán minden nemű, fajta, féle vita megelőzése érdekében még jelezném, hogy nem csak nemzetileg és műfajilag lett színes-vegyes ez az év végi leltár, hanem években is van eltérés, jócskán.
Vannak ugyanis, idei darabok – azokból több, de mellette korábbi, 4! évnél nem fiatalabbak is, akik csak most jutottak el személyes filmes játszóterembe. Ezt tessék elnézni azért. De valamilyen szinten nem is úgy álmodtam meg eztet, a listát, mint az év legjobbjait, hanem, mint az évben látott legjobbakat. Így pedig, 1 köntös alá vehetem azokkal, amelyeket az év újszülötteiként tartunk számon.
Mi van még? Utolsó adalék a négyzeten, hogy egy„tévémozi” is helyet kapott itten, meg többjük pölö sundancen indult neki a világnak, a hírnév felé vezető úton, de azt hiszem most ennyi csak. A továbbiak (infók) meg jönnek majd maguktól, egyesével, a rövid leírások alatt. Lássuk a medvét!
12/21/2010 • 00:05 0
Soha ne búcsúzz el
Ha nem keresed, akkor nem találod meg, bezony. Ülhetsz padon egyedül, válaszolhatsz kérdésekre kérdésekkel, ölelheted fagyos testedet, de a szemedet nem csaphatod be. Magadat igen, másokat nem. Mondhatsz akármit, a szád hazudhat örökkén-örökké, de ezt a valamit nem lehet, tudod csak úgy becsukni mindig. Nem húzhatod le a rolót, ha a nap odasütne, nem húzhatod össze a függönyt, ha a show végéhez érne… egyszerűen nyitva kell tartanod mindenki, de mindenki számára. Még egy idegen felé is, aki csak melletted foglalt helyett, alig pár másodperce. Nem ismered őt, nem tudod honnan jött, mit akarhat tőled, de tanácsokat osztogat neked, az életről. A te életedről.
Kategória:Mozi, Random, Snittes, bollywood, házasság, párbeszéd
09/11/2010 • 22:49 0
How to make it in America
Fú öregem. Mennyi mindent meg nem tesz azért az ember, hogy az álmai ne csak plátói szerelem képének keretében éljenek tovább és tovább az életében. Mennyi teperés, kúszáscsúszás, küzdelem, hajkurászás jellemzi ezt. Látni a folyamatot, ahogy kicsibe kezdi, tapasztalatlan, éretlen fejjel, de mégis határozott, konkrét tervekkel, célokkal a szeme előtt. Mondom, ez tipikusan az az eset, amikor a szíve, meg a feje is mást mond mindenre, de egy adott dologra biztosan. Tisztára mint egy/a szerelem. A mézesmadzag megy el előtte, vagy a csont és ő meg fut utána, lásd kergeti, mint a kutya, nem adja fel, mert a hit+remény tudjuk ugye, az hal meg utoljára. S ha megfeszül is, ha kapja pofont az élettől, ha a zsíroskenyér zsíros felére esik, s az utcára ébred, azt nyaldossa, akkor sem mond nemet, megy tovább azon az úton, amit megkezdett.
Kategória:Képkockák, Mozi, Snittes, álmok, how to make it in america, kergetés, new york, sorozat
{dumaparty}