Most meglepődtél? Én igen. Fejvakarás, a fene se érti, hogyan alakult ez így ki. Hogyan, amikor tökre nem hosszú távra terveztem vele. Vagyis egy év nem hosszú idő, tudom, de amikor megalkottam a címet a fejemben, amikor megszületett az egész bioja, akkor nem adtam neki sok esélyt az életben maradás(á)ra. Már csak azért se, mert egy énblog énblog, amit felölteni tartalommal rohadt nehéz, különösen olyannal, amiből nincs száz a palettán jelenleg (tudván, h ahány ház, annyi ember). Persze tiszteletben tartva a blog original vízióját alapvetően rólam szól, de mégse középiskolás szintre korlátozódva. Hiszen úgy vélem, hogy a szürke, világos hétköznapok eseményeinek seringelésére, ott vannak a mikroblogok. Ahol aztán lehet ilyen felkeltem/lefekszem stílusban csiripelni, posztulni, kvázi, teljesen felesleges is az énblogot már ilyennel telepakolni. Véleményem szerint, annak inkább 1 olyan helynek kell lennie, ahol a belsői írói véna kiteljesedhet, s ahol az önprezentáció csak is kis szeletekben kerülhet terítékre. Na ilyen és ehhez hasonló alapfilozófiával indult neki, a világba bele, a mára már szubmontázzsá avanzsálódott szubjektív montázs.
Kategória:szubmontázs, blog születésnap
{dumaparty}