Nem, biztosan nem tudod, tudhatod kedves olvasó, hogy milyen az, amikor a sok tennivaló súlya alatt egyszerűen, egyik pillanatról a másikra összeroppansz és összeomolsz. Hogy milyen az, amikor kvázi a földdel válsz egyenlővé, és talán még annyi erőd sem marad, hogy segítségért kiáltsál . Ilyenkor van az, hogy a gong is baromi messzinek tűnik, s az idő meg csak nem akar gyorsabban járni vagy a percek, másodpercek gyorsabban fogyni. S bár fejben már ott ülsz a piros sarokban, de akkor kapsz egy hatalmas pofont az élettől (a kéktől), csak hogy semmi se legyen egyszerű, annyira egyszerű, mint azt szeretnéd. Ez [pofon] pedig természetesen a lehető legrosszabbkor történik meg, amikor csupán pár másodperc lenne vissza a menetből.
A földön fekszel, próbálsz valahogy talpra állni, miközben a madarak csiripelnek a fejed felett. Hallod, ahogy üvöltenek a pirosak, tapsolnak a kékek. Látod, ahogy néhányan körülötted nevetnek, míg mások legszívesebben elsírnák magukat. A visszaszámlálás már kezdetét vette. Jobb, ha sietsz, mert ha a tízből egy lesz, akkor minden belefeccölt munkád, izzadásod, verejtékezésed hiábavaló volt. Te pedig ezt nem akarod, nem akarhatod, hogy csak bedobják a törülközőt egyszerűen, az utolsó menetben, az utolsó másodpercekben. Fel kell állnod, meg tudod csinálni, gyerünk!
Klisé-klisé, de ekkor jön még a tündérmese harmadik felvonása. Vagyis a hős (Rockyt megszégyenítő módon) kiheverve, mit sem törődve a bekapott „falatokkal” visszatér s jól móresre tanítja a kék nagy behemót állatot, aki aztán később fejet (le)hajtva és megszégyenülve távozik a ringből. Na ilyesmi, nem igen akar történni velem a való világban. Valahogy túl sok ez az arculcsapás, amiből bitang nehéz felocsúdni, s új erőre kapni.
Magyarra fordítva az eddig leírtakat: tudod, hogy milyen az, amikor a két kezed meg lábad sem elég arra, hogy a kötelező házikat, simogatásokat, mosolygásokat elvégezd, sorban, szépen, egymásutánban. Amikor elfoglalt ember vagy, s annyi dolgod van (ezt manapság tök divat elsütni sok mindenkinek), hogy nem bírsz el mindegyikkel. Amikor néha a kiskaput kell megjátszanod, a rizikósat, ami persze a visszájára is elsülhet. De a tétek emelése, s a kockázat nélkül, alig ha élnél, élnénk, élnék még most is. Minden szabály betartása felesleges, tudni kell jól lépni a sakktáblán a figurával, mert különben tényleg ott találjuk magunkat kiütve a ringben, egyes egyedül. Pedig, pedig annyi mindent kéne még megtennem…
Kategória:Elmélkedés, gondok
{dumaparty}