Elsőre még a vége címet adtam neki, mármint a karcnak, de aztán úgy voltam vele, hogy az azért túl száni lenne. Egyszerűen nagyon pesszimista annak a fülcsengése, azt mondom. Ilyen öngyigyöngyi fajta, amikor tényleg forognak a kockák előtted, míg a kijáratnak van más aspektusa is, na. Pölö ott az irány (bal-jobb-közép, visszaút zéró) az nem egyenlő a véggel, sokkal inkább rejt magában lehetőséget, alkalmat a továbbra. Persze valamennyire képbe vagy mire számíthatsz, ha kinyitod és átlépsz rajta, azonban mindig kétesélyes a várható történet. Mert az addig oké, hogy kitalálsz valahonnan, ergó megtalálod a kifelevezető utat, túlélsz valamit, gondolj csak egy filmre, viszont ez sem mindig biztos siker. Nem tudhatod, mi vár az ajtó túloldalán.
Kategória:Megtörtént, Töprengés, ajtó, gyerekkor, kijárat
{dumaparty}