Na most itt vannak ezek a napok, amikor passzív módba kapcsolnak. Vagy kapcsolom magam netán? A fene se tudja igazándiból erre a választ. Csak az a biztos, hogy én nem keresem, kutatom, vagy jelölöm eztet az élet csiriptengerében. Nem-nem, blokkolom teljesen, még bökni se bökök rá, és mégis követ az minden utamra spamszerűen. Ki az ágyból, be a kocsiba, le a pincébe, fel a padlásra, ott van az velem állandóan, mint egy rossz vírus. Persze jó belőle aligha létezik, úgy jobban belegondolva, de akkoris megfertőz hol egy, hol több napra, hol egy egész kerek órára, hol csak párpercnyi időmennyiségre. Védekezni ellene meg nem igen lehet, se gyógyszerrel, se mással. De a megelőzése is esélytelennek tűnik. Hisz néha csak úgy rád tör, akkor is amikor éppen nem számolnál vele. Bumm.
Kategória:Elmélkedés, Megtörtént, életunt, gondok, harc, passzív mód
{dumaparty}