szub[montázs]

{életmorzsákkal teli karcolatokban gazdag szószakértő}

Outsourced

Alig ért véget a baaraat, de máris mennék vissza a történet elejére, oda ahol ez, a minden a kezdetét vette. Csiripeltem is róla, hogy nem akárhogyan tette fel a pontot az ire a sorozat. Úgy köszönt el, hogy el sem köszönt. Komolyan, mintha csak tegnap lett volna, ahogy az amerikai betette a lábát Indiába, és nekifogott ott a call center műdködtetésének.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Kategória:Kritika, Snittes, ,

Indiamánia III

Amiről lehet, és érdemes, arról bűn lenne nem lehúzni egy újabb és újabb bőrt, azt mondom. Nem is azért főként, mert a pénz vagy a szív diktálná ezt, hanem mert a színvonal nem hagyja egyszerűen. Az nem esik, nem kopik, végig konstans hozza a jobbnál-jobb átlag szint felett tetőző kincseket és sakkban is tart, na meg mozgásban. Ezen kívül főfő pozitívuma, hogy mindig képes a megújulásra. Pediglen emberek, tényleg letagadhatatlanul egyazon témákból építkezik majd mindannyiszor, minden körülmények között. Sorolom: a szerelemből, a szomorúságból, a barátságból vagy csak a tánc s ének szeretetéből. Ismerős, na ugye. Ezekből dunát lehetne ereszteni, meg annyi van belőlük, talán több is már, mint égen a csillag. A legkülönfélébb műfajban, stílusban, előadásmódban találjuk magunkat velük szembe. Támadnak, lesújtanak, tüzelnek, úgy, hogy már klisépapír se marad szárazon. Füleken ki és be száguldanak, százszor lerágott csontú közhelyekkel élnek a sorok tengerében.

Persze pont a szerző, a műfaj, előadó személye, varázsa, kvalitása az, ami mindig mássá, egyedivé teszi az adott trekket. Mert például egy jól remekbeszabott rím, egy nyári szellőként érkező dallampár képes -lehet- arra, hogy az addig rongyosra hallgatott szerelem témába/ból egy új slágert komponáljon. Egy olyat, amiről azt hinnénk, hogy halottunk már, vagy halottunk is netán, de nem így, ilyen formában éppen. Aztán meg nincs mit, nem tudunk mit tenni, behódolunk, térdre rogyunk, táncra perdülünk. Ő lesz a társunk, a zuhany alatt, egy rövid-hosszú holdséta erejéig, vagy csak egy érzelmi csomóponton, az útelágazásnál. Életet lehel, szippant be és ki, valamint ezek a sorok-beatek adnak pluszt a mókuskerékkel folytatott soha véget nem érő életsztorinknak. S ekkor lehet valami klisé négyzeten, mert hidegen hagy minket. Egy szónak is száz a vége, ez alól Bollywood se kivétel.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Kategória:Zene, , ,

Indiamánia II.

Emberek, képtelenség egy bollywoodi filmnek csak úgy búcsút inteni a stáblista lejárta után. Már csak azért is, mert az elhangzott táncokkal is megfűszerezett tengernyi muzsikák (ún táncdal betétek) közül mindig van legalább egy, ami biztosan megragadja a füled hegyét. Ez murphy törvénye, ami megmagyarázhatatlan, de bűnös élvezet is egyszerre. Ilyenkor aztán elkerülhetetlen, hogy ne ez legyen a talpalávaló, a csengőhang, vagy csak reggeli ébresztő a mindennapok musicaljében. Megadja a ritmust, a kezdőlökést, még akkor is, ha éppen az adott trekk olyan valamiről szól, amit amúgy magyarul (lásd dulha mil gaya – megtaláltam a vőlegényem) nem mernél hangosan a veled szembe közlekedő bácsi & néni arcába énekelni, plébekelni. De így indiaiaul, mégis, minden további nélkül megengedett.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Kategória:Zene, , , ,

Indiamánia

Mindenkinek megvan a maga, saját hóbortja. Amit igazán szeret, ami lázba hozza, kikapcsolja, elszórakoztatja sok-sok időmennyiségen keresztül. Ezek a heppek egy picit formálják is az embert, egyedivé, ha úgy tetszik, különlegessé teszik. Úgy vélem, ha ez (ezek, mert lehet több is) nem lenne, akkor mindenkit bedarálna a mókuskerék és legyűrne a szürkeség. Ez az, ami kiragadja a körforgásból, a felhők fölé emeli, és melegséggel tölti el szívét. Olyasfajta plusztöltetet, pozitív energiabombát jelent a számára, amihez foghatót nem nagyon tapasztalhat a hétköznapok való világában. Valami olyasfajta ez, ami másnak meredeknek és furcsának tűnhet, de neki pont ez az a plusz, amire olykor szüksége van. Nem igazán kell szégyellnie vagy eltitkolnia, csak élvezni, ezt, ami aztán élvezetessé teszi az életét. Meg elviselhetőbbé, széppé és színesebbé. Nincs mese, hóbortra fel azonnal.

Egy szó: Bollywood. Zenés-táncos-kolorizált termékek gyára. A szórakoztatás fellegvára, jóllehet az európai szemnek már túl giccses mindaz, ami ott készül, s onnan érkezik. Azonban ha mégis megunnánk az ámerikái banánt, akkor nem rossz idea legalább egy esélyt adni ennek az óriási, flottul működő nagyüzemnek, ami csak ontja és ontja magából a jobbnál-szebb kész produktumokat. Az elfogultság ne beszéljen belőlem, hiszen az éremnek van két oldala, azaz ugyanúgy belefuthatunk gyenge képkockák halmazába, mint a sok jóba akár. Mindent összevetve azért érdekes világ ez. Egy olyan más, ami a legtöbb embernek nem be és elfogadható, sokkal inkább keserű pirula. Viszont aki meglátja, képes meglátni, van benne affinitás, hogy meglássa a benne rejlő varázst, szépséget, annak biztosan arcára fagy a mosoly. Kvázi van élet ámerikán túl, de még milyen!

Egy olyan, ami pörög, színes, dances, és nagyon multifunkcionális. Nem a rövid játékidejéről híres, ahol a színészek soha nem látott népszerűségnek örvendnek. Családba meg jóba születnek, másképp esélytelen is közel kerülni ehhez a szakmához – teszem hozzá. Aztán a háttérénekesek szerepe is különleges. Tudniillik a színészek a táncon kívül nem nagyon adják fejüket az éneklésre, sokkal inkább tátognak, de ez ott elfogadott teljesen. A filmek többsége maszala, azaz egy ilyen hibrid filmműfaj, amiben megtalálható több minden is: akció-dráma-vígjáték is egyben. Ez a specialitása Bollywoodnak. Többet is összegyúr egy film erejéig, egy fűszer(műfaj)keverés. S milyen jól teszi!

Tehát van ez a hóbort, nekem, számomra, személyre szabottan (a sok közül szerk.): Bollywood. Minden ami zene, minden ami mozog, az nekem tetsző és releváns egyszerűen. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért, csak megtörtént, s azóta is tart, kitart mellettem, kitartok mellette. Mindig meglep valami újdonsággal, valami olyannal, amire a nagybetűs álomgyár sem képes. Szeretnivaló, táncolnivaló, énekelnivaló. S akkor a tengernyi szöveges kontent után jöjjenek a tények, a videók, a zenék, amelyek magukért beszélnek, s amelyek alátámasztják a szuperlatívuszokba való áradozást, áradozásomat. A tovább mögött a bizonyíték, ami nem ígéret.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Kategória:Képkockák, Mozi, Random, Zene, , , ,

{arhív}

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.