Ugye, itt van nekünk egyszer ez a költői én, a poétákban, a könyvszerzőkben, a forgatókönyvírókban, na meg a zsurnalisztákban. Ez így helyes. Ők azok, akik úgy szórják a szavakat, s úgy karcolnak, ahogy senki más ezen a pici bolygón. Bestseller gyanús sorokra éheznek a nap minden egyes másodpercében, miközben üres, megkezdett, teleírt, áthúzott lapokkal van tele a személyes birodalmuk a kukáig bezárólag. Ezek a firkáló hősök kortól, nemtől, nemzettől függetlenül ütögetik a billentyűket nyakra-főre és keresik azt a helyet, ahol senkitől sem zavartatva élhetik ki vágyaik, s engedhetik szabadjára ihleteik forrásarzenálját. Persze ez sem megy mindig csettintésre, nem esnek ölükbe minden sarkon óriási elismeréscsokrok, nem is ez a szakmák szakmája, de mégis van ebben a szócsászárságban valami, ami miatt nem lehet leállni vele. Függőség vagy mtém ez, aminek az édes gyümölcse zamatosan esik a soksok belefecölt szenvedéses fáradtságos kávéliteres munkázás után.
Azonban azt mondom, hogy nem csak ezen képviseleteket illeti elismerés szógyurmázás terén, mert bizony van még a világon más mesélő is rajtuk kívül. Van még, akik nem csak leírják, hanem el is mondják azt ütemre jól neked. A neve: underground hiphop, rap. Tanítója pedig a jeles és elnyűhetetlen Anonim Mc.
Kategória:Zene, anonim mc, jövőkép, rap, underground hiphop, zene
{dumaparty}