szub[montázs]

{életmorzsákkal teli karcolatokban gazdag szószakértő}

Ajándék

Először is, aki nem tette az lapozzon vissza egyet a naplóba, érdemes. Már csak azért, mert az előző poszt egy bevezetője mindannak, amiről itt majd szabad szájúan karakter fog esni nagyvonalakban. Már ama vásári leírása is elég árulkodó szerintem, amiből nyilvánvalóan körvonalazódik minden kis és nagy olvasó fejében, hogy az aktuális banzáj, a karácsonyozás a téma, arról van szó ott, itt, mindenhol a világban. Még hozzám is bekopogtatott, beköltözött megint, újra, mintha annyira hiányzott volna, nekem. Ez most úgy hangzott, igen úgy, jól veszed ki: nem vagyok igazán szoros barátságba ezzel a meghitt, szép, kedves ünneppel. A kapcsolat megvan, de amolyan bonyolult ez. De hogy miért pontosan; arra a válasz ott rejtőzik spoilermentesen tovább-tovább, előre cimborák.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »

Kategória:Elmélkedés, , ,

Vásári

Polcok előttem, polcok mögöttem. Hogy kerültem én ide? Ide, a borsos csecsebecsék, csillogó papírmasék, és színes színkavalkádok világába. Ebbe a bermuda háromszögbe, amibe én – a hőn áhított főszereplő helyett – csak egy játékfigura lehetek? Nem több, kevesebb, egy báb(u)nál, akit pörgetnek, forgatnak, mint a búcsús a körhintát. De úgy, hogy az konstans menjen, és úgy hogy én soha ne tudjak kiszállni belőle. Nesze neked karácsony, nem is tudom már a hazafelé vezető utat. Hát mibe csöppentem, drága Jézuska? Hova jutottam, jutattál te engemet? Amikor jól tudod, hogy ez itt nem az én játszóterem. Itt bizonytalan érzések vesznek körül, ismeretlen játékokkal, meg új játszótársakkal. S így nem élet az élet.

Látok listákat, hosszúakat, megfejthetetlen kódokkal; embereket, idegbetegeket, szűni nem akaró fejviszketésekkel. Eszembe is jut, kapni jó, de adni jobb. A fejem fáj, szédülök, elegem van már a közhelyekből. Inkább felnézek az égre, csillagok-csillagok mondjátok el nekem. De egyre csak gyülekező gondfelhők arcai fogadnak. Ezek követnek engem, elkísérnek, kísértenek utamon, mindenhova. Olyan meleg lett hirtelen. Azt hiszem ruhámba vizeltem, izzadtam éppen. De ez még mind semmi, a lábaim is remegnek, a nyakam is összeszorul. Jó tanács, menni, menekülni kéne lassan; innen el, messzire. Csak lenézek, ne lenne annyira üres az a fránya kosár.

Na bumm, ma se kellett volna felkelni.

Kategória:Megtörtént, ,

{arhív}

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.