Marina and the Diamonds

Keresve se lehet jobb debütet találni annál, mint amit ez a Marina Diamandis énekelt fel a polcokra a családi ékszeres korongjával. Nem lehet, nem igen, azóta se. Pedig eskü, hogy a naptár még februárt mutatott, akkor, amikor napvilágot látott, de egyszerűen nincs jobb szófordulat rá: kiállta az idők próbáját. Még ha klisésen is, de télen&nyáron, örömben+szomorúságban itt volt velünk – megannyi idő alatt. Letörhetetlenné, megunhatatlanná vált, s kérem alássan még a szürkeség bája is elillant nyomba, ha helyet kapott a lejátszóba.

Mert kapott, sokat, sokszor, sok időt, tőlem. Egyrészt azért, mert hadat üzent a monotonitás, s a minimalizmus trendi bástyájának, másrészt, mert fel tudott ültetni, képes volt arra, hogy újra és újra magával invitáljon a hangszínek hullámvasútjára. Hát ezért, miatta, az ékszerek miatt. S ebben az ezüst, arany, családi csomagolásban kínálva nincs is ember, aki ne próbálná, fűzné fel őket legalább egycédényi játékidő erejéig. De nincs ám.

Kategória:Zene, csajpop, debüt, marina and the diamonds

Van ez a szerelem

Megtörtént az, amire, amire tényleg nem számítottam. Szerelmes lettem. Bár tudom, elég közhelyesen hangzik, de igen, első látásra. Egyszerűen amint megláttam, amint meghallottam Őt, minden bús pillanatom elszállt, s még a nevemet is elfejtettem azonnal. Nem hittem a szememnek, nem hittem a fülemnek, csak azt éreztem, hogy a lábaim remegnek, levegőt se tudok venni, nem hogy megszólalni, a fejemet rázom, s a szívem oly gyorsan kalapál. Úgy hiszem, a világ összeomlása ehhez képest semmiség. Lefagytam, mozdulatlanul ültem percekig a székemben, mialatt egy másodpercre sem mertem pislogni vagy csak félrenézni. Döbbenet volt. Döbbenet.

Azóta is előfordul, hogy tátott szájjal, a felhúzott szemöldökkel, és egy letörölhetetlen vigyorral élem át újra és újra ezt a szerelmet. Komolyan, elég látnom, elég hallanom, és máris a felhők felett, a szivárvány útján, a napsugár felé repülök tovább és tovább. Annyi és annyi metafora, hasonlat, versidézet bolyong ez idő alatt a szürkeállományomban, az ihletek nagy hadáról nem is beszélve, amelyeknek súlya összenyom, összelapít már, de azt hiszem jobb lenne inkább lehúznom a leplet (nem róla), s előállni a függöny mögül. Ideje, megmutatni Őt, aki személyre szabottan, számomra hozza el mostanság a fényt az éjszakába, s a levegőt a fuldokló hétköznapjaimba.

Egy mentőövként érkezett el Ő hozzám, pont akkor, amikor már elsüllyedtem volna. Semmi se véletlen, semmi se…

Kategória:Képkockák, Megtörtént, marina and the diamonds, szerelem, zene