Nem kertelek, nagyon is időszerűvé vált már a nyár beköszöntése. Hisz nincs is annál impozánsabb, lehengerlőbb, életigenlőbb montázs, mint megtenni pár lépést a zsúfolt, miniszoknyákkal teli és mély dekoltázsoktól sem mentes téren. Nincs is. Érzed, ahogy izzad a lábad alatt a talaj, a szökőkút vízére áhítozol minden pillanatban, s keresed azt a pár centiméternyi árnyékterületet, ahova elbújhatsz majd egy kisebb hőguta után. A közhely meg valóra válik: a fű zöld, az ég kék, a nap pedig tűz le rád, rám, s mindenkire. Turbékoló párok, eleven-pajkos gyerkőcök, kiöltözettek, babakocsisok, szinglik mindenütt, azaz szegmensek és klikkek tára vonul fel előtted. Nem is kell sietni sehova. Nyaljad a fagylaltot, helyezd magad a kényelembe a padon, s a napszemüveg mögül kitekintve, kikacsintva nézz farkasszemet az égen található sárga gömbbel. Erről van szó, egy életérzés, mindenhonnan mosolygó arcok köszönnek vissza, legszívesebben táncra perdülnél már. A hangulatot fokozó, teljessé tevő zene, muzsika hiányzik csak, de ezt meg kárpótolja a fülesbe érkező jobbnál-jobb akkordok sorozata. Nyár van, nyár, az előmelegített bambit a kézbe, a zizit a szájba, és körhintára fel, hogy dús hajadat tépdesse a szél. A szabadba fel!
Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Kategória:Random, nyár, zene
{dumaparty}