Sok-sok bölcs, okos, érett tanáccsal meg sablonszöveggel láttak el engem az életem eddigi rövid – ám unalmasnak egyáltalán nem nevezhető – útja alatt, de valahogy mindegyik elviharzott a fülem mellett, s úgy igazán a szürkeállományom sem volt hajlandó elraktározni, befogadni ezeket. De ahogy az ember kezdi elhagyni az ikszeket, ahogy a fogai esnek ki, vagy ahogy az első ősz hajszálak is felbukkannak, úgy ébred fel a mély téli álmából. Ilyenkor visszahallja mindegyik szent igét, megrágja, s elmenti. Egyrészt azért, hogy majd a gyerekeinek ő is elmondhassa amikor annak ideje lesz, másrészt azért, hogy tényleg alárendelje magát annak az egy sornak. Ez utóbbit úgy tessék érteni, mint egy beismerő vallomást, amikor ráeszmélünk arra, hogy milyen „igaza is van” annak az igének. Hogy csak egy példát említsek, ott van „az egészség a legfontosabb” című, ami bár klisének is megteszi, de van úgy, hogy fejet kell hajtanunk előtte. Van úgy…
Kategória:Töprengés, pársoros egészség
{dumaparty}