Fú öregem. Mennyi mindent meg nem tesz azért az ember, hogy az álmai ne csak plátói szerelem képének keretében éljenek tovább és tovább az életében. Mennyi teperés, kúszáscsúszás, küzdelem, hajkurászás jellemzi ezt. Látni a folyamatot, ahogy kicsibe kezdi, tapasztalatlan, éretlen fejjel, de mégis határozott, konkrét tervekkel, célokkal a szeme előtt. Mondom, ez tipikusan az az eset, amikor a szíve, meg a feje is mást mond mindenre, de egy adott dologra biztosan. Tisztára mint egy/a szerelem. A mézesmadzag megy el előtte, vagy a csont és ő meg fut utána, lásd kergeti, mint a kutya, nem adja fel, mert a hit+remény tudjuk ugye, az hal meg utoljára. S ha megfeszül is, ha kapja pofont az élettől, ha a zsíroskenyér zsíros felére esik, s az utcára ébred, azt nyaldossa, akkor sem mond nemet, megy tovább azon az úton, amit megkezdett.

Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Kategória:Képkockák, Mozi, Snittes, álmok, how to make it in america, kergetés, new york, sorozat
{dumaparty}