Korán reggel ébredek, eszek-iszok-fogat mosok, csókkal köszönök el a kedvestől s elviszem a gyerekeket az oviba meg a suliba. Útközben, a helyi könyvtárba is betérek valamint az antikvárium előtt se megyek el zsebre tett kezekkel. Ha ez mind megvan, akkor begurulok a munkahelyemre, veszek egy óvis kávét, pacsizok a jó arc kollégákkal, beülök a parányi négyzetméterrel megáldott lyukamba, ahol rákattanok a webkettes szolgáltatásokra. De tudom jól, erre már nincs időm, hisz a gépem fél óra alatt tud működőképessé válni, ezért még elejtek egy pár könyvtáros viccet a tanult kollégáknak, valamint a legújabb könyvtári figyelő is kezembe kerül átnyálazásra. Ezek után a puskáim is elfoglalják méltó helyüket a Nervesa öltönyöm zsebében, s a fasírtos szendvicset is honom alá vágom.
Igen, vár a tanítás, a rendkívül értelmes, kreatív, még menthető (vagy már nem) fiatal értelmiségit kell meggyőznöm arról, hogy a könyvtárnak van értelme, s hogy a könyvtáros képzés itt a legszínvonalasabb, akárki akármit is mondjon. Megnyugtatom őket, munka az van, meg hogy jobb félni, mint megijedni, mert vizsga lesz, bár ezt éppen reggel találtam ki két piros között. A tematikát elfelejtem megemlíteni, mert a fene se tudja, hogy pontosan mit kell majd tanítanom ebben a fél évben, – hogyan is tudhatnám már, hisz phd-m sincsen… E helyett beszélek inkább arról, hogy elvoltam hétvégén az Antarktiszon könyvet kutatni, s mesélek a régi szép időkről, amikor még ámerikába végeztem az iskoláimat. Ha valaki belém köt, akkor átváltok angolba, latinba, mert a nyelv az fontos manapság, amit hangsúlyozok is elégszer.
Ha valami nem érthető, akkor azt megismétlem kétszer, háromszor, mert ismétlés a tudás anyja, ugye, vagy segítek a hallgatónak közelebb hozni a katalóguscédulát amennyire csak lehet. Amennyire, be a házba, a konyhába, még annál is közelebb, hisz a könyvtári marketing teendők sokban hasonlítanak a teafőzéshez. Ha nem hiszed, komolyan nézz utána! Persze akkor sem esek kétségbe, ha nem állok a helyzet magaslatán, mert még mindig ott van a tömbösítés varázsszó meg olyanokról is beszélhetek, amelyek nem nagyon kapcsolódnak a tantárgyhoz, annak modern elnevezéséhez. No para, van istenem, akire felnézek, s tudok belassulni is, ha kell. Percenként három szó a titok nyitja, s kerüljük a szemkontaktust – úgy ám. De ha véletlenül egyiket se tudnám alkalmazni, akkor majd csak vizsgát tartok, vagy beadandókhoz, referátumokhoz kötöm a tantárgy teljesítésének feltételét. Azonban nem egy vagy kettő, hanem legalább öt feladat vár megoldásra, egyéniben, és csoportosan is. Ez utóbbit szeressük nagyon, mert akkor nincs klikk, nincs széthúzás, van esélyegyenlőség meg ilyen hülyeségek.
Miután végeztem, már csak egy komoly cikk vár rám, amit meg kell írnom valamelyik nagyágyú periodikum számára aztán végre olvashatok kedvemre, HP-t minden mennyiségben. De a napomnak gyorsan vége lett, a fények kialszanak, lehunyom a szemem kisbalázs, s álmaimban pedig világmegváltó könyvtári trendeken matekozok, egészen addig, amíg el nem jön a világvége, s lakat nem kerül a könyvtár ajtajára. Hirtelen felébredek, letörlöm az izzadságfoltokat a homlokomról, egy rossz álom volt. Csak egy rossz álom !?
Kategória:Elmélkedés, tanár
{dumaparty}