A túlélés

Túl kell élni, nincs más lehetőség.

A semmibe vesznek a szabad perceid, már nem tudsz, nem vagy képes korábbi “szórakoztatás perceidnek” eleget tenni, s a fejed felett dől össze minden. Ismerős képsorok ezek? Az irányítás kicsúszik a lábad alól, s úgy érzed, hogy csak egy bábu vagy, akit ide-oda mozgatnak, miközben te tétlenül konstatálod az eseményeket. Igen, jól olvastad: egy bábu, akinél a hétköznapok, hetek, hónapok, évek összemosódnak, feketén-fehéren. Azt hiszem nincs is jobb szó rá, egyszerűen nyakig benne vagy a slamasztikában, barátom.

Hiába is játszadozol el a gondolattal, a meghátrálás nem lehet opció ilyen esetben. Előre kell nézned, továbbmenned az úton, még ha az tele is van falakkal, veszélyekkel, várt-váratlan fordulatokkal, meglepésekkel éppen. Mert hiába hiszed azt, hogy mindent tudsz, magyarán minden tudás birtokában vagy, akkor is kaphatsz pofont az élettől, egy arcul csapást személyre szabottan. S ilyenkor a felkészülés, az órákon való részvétel, az állandó gyakorlat semmit sem ér. A költői kérdéseket feléd szegezik, amelyek csak számodra költőiek abban a minutumban. Egy elrontott, elhibázott válasz, egy pillanatnyi megingás, figyelmetlenség súlyos árat von maga után. Zárós határidőn belül már a pontszámoknak rendeled alá magad, és a tacit tudásodat próbálod kihozni magadból, amivel talán még célba is érnél… de nem.

Nincs mese, életbe lépett a lét farkastörvényeinek egyike: a túlélés. Azaz túlélés bármi áron, bármilyen eszközzel. Nem számít semmi, nem számítanak az eredmények, az előzetesen eltervezett, megálmodott álmok meg jövőképek, csak a jelen, ami elénk, eléd, elém gördíti azokat a bitang nehéz feladatokat. A képletet végig kell vezetni, hiába is áll az több ismeretlenből, ergó meg kell oldani a megoldhatatlant. Persze okos döntés, jó tanács nem létezik. Ezek kérem csak szavak, a tettek mezejére már egyedül kell lépned, s harcolnod.

Sok sikert hozzá.

Kategória:Megtörtént, túlélés