Vonatmontázs

Van olyan, aki a fél életét vonaton tölti, akár diák, akár munkás (vagy manapság már csak nyugdíjas) szerepben tetszelegve, van, aki meg csak figyelőként, kívülállóként vesz részt a piroskák, kékek, zöld-sárgák (kinek mi tetszik) dobozaiban. Aztán persze lehetnek olyanok, akik nagyívben tojnak az egészre, az utazásra, a többi emberre, s miegymásra. Egy biztos, nem ők azok, akik pikáns mesékkel, legendákkal, based on a true story és erősen kitalált, manipulált történetekkel vannak felfegyverkezve. Nem ők, hanem a nyitott szemmel és füllel közlekedők, akiknek mindig akad egy-egy megmosolyogtató, meghökkentő, megrémisztő szubjektív montázsuk az ott látottakról, hallotokról. Hoztam is magammal kérem szépen egy kis útravalót akkor megfigyelésképpen…

Az mindjárt a legelején lefixálható, hogy mindig akad valami, ami miatt egy iksz városból ipszilon városba tartó utazás soha nem lesz sablonos hétköznapi eset, rutinszerű feladat. Nézzük csak…

1) What’s up? A helyjegy miatt vagy anélkül is olyan emberek mellé vágódhat le az ember, akik töménytelen mondanivalóval rendelkeznek egymás felé, akik majd megeszik, felfalják egymást szemeikkel, és csókjaikkal, valamint akik egymásnak esnek, verbálisan is, mintha a Mónika showban foglalnának helyet éppen.

2) A kívülálló. Vannak, akik feszengve, megilletődve, alig várják, hogy megérjenek a célállomáshoz, és leszálljanak. Inkább ablakon néznek ki, kerülik a szemkontaktust. Különbözőek vagyunk, nagyon különbözőek.

3) Tuctuc. A zenék maximál hangerőn való hallgatása egyrészt természetes, másrészt már zavaró jelenség tud lenni azok szemében, akik újság (bulvár na) olvasására adják a fejüket vagy ne talán tán munkából hazajövet, munkába indulva szeretnék átadni magukat az álom tudományának.

4) Hálló! Aztán ott van a mobilozás, azzal való játéktevékenységek lefolytatása. Például az idősebb generáció telefon használata konstans szmájlikra ad okot, de a fiatalok saját különc (zsargon) nyelvezete rövidítések hadát alkalmazva – mind sms, mind a való világban – is egy szemöldök felhúzós snitt tud lenni életünkben. Az öltözködésről meg az egyéb kiegészítőkről nem is beszélve akkor.

5) Csirip. Az is biztos, hogy a mobilinternet villámgyors (széles sávnál is nagyobb) elterjedésével a laptopok is részt kívánnak venni a vonatban eltöltött időpercek, órák mennyiségéből. Van, aki csak vetítés céljából, míg más munkájának elengedhetetlen eszközeként tekint le/rá a pápaszem mögül a képernyő(jé)re.

6) Eszem-iszom. Egyre többen birtokában vannak, lehetnek azzal a nem mindennapi tudással, igével, hogy soha ne szálljunk fel kaja, pia nélkül a vonatra, mert manapság már komplett étkezőkocsik alakulnak ki a nem éppen étkezőkocsik „helyén”. Gyakran elő is kerülnek a kis szatyorból a kolbászok, na meg a házi készítésű „special edition” páleszek, amelyek illatával aztán minden utas jóllakik ott helyben.

7) Gyere babám…A zenehallgatás már megvolt, tudom, de napjainkban nem lehet megállni a fej és fülhallgatós max hangerőn csápoló, tátogó egyéneknél, hanem látni kell azt a réteget is, vagy inkább hallani, akiknek ennyi nem elég. Ők azok, akik a kisrádiót izzítják be mindenki legnagyobb örömére, csak hogy az örökzöldeket, a mulatósakat énekeljek el együtt már a huszadik refrén elteltével.

A lista közel sem teljes persze, de azért jó szórakozást hozzá!

Kategória:Elmélkedés, vonat utazás